Akkor most itt összefoglalom, hogy tulajdonképpen 7féle múltidő van a franciában. Kiemeltem az első négyet, mert azt a szemléletet mindenképp meg kell érteni, és mert azok a gyakoriak, szóban és írásban is használatosak. Tulajdonképpen a nem félkövérekkel kapcsolatban talán elég, ha az ember el tudja helyezni, érti, hogy mit olvas, esetleg hall, tudja a képzésüket, amikor ezek az igeidők jönnek szembe vele.
1. passé composé (múltbeli cselekvés, írásban, szóban)
2. imparfait (múltbeli körülmény, írásban, szóban)
3. plus-que-parfait (előidejű múlt, írásban és szóban egyaránt)
5. passé simple (írásban, irodalmi művekben)
6. passé antérieur (előidejű múlt, de csak írásban, emelkedett stílusban)
7. passé surcomposé (szinte csak beszélt nyelvben, gyorsan végbement cselekvést jelöl, időhatározói mondatban helyes egyedül az írásbeli használata - a Francia leíró nyelvtan szerint)
Passé surcomposé
- ritka használat, inkább Dél-Franciaországban
- ennek az ismertetését egyébként ki is hagyják már a nyelvtankönyvekből, ezen is látszik, hogy tényleg egy marginális igeidőről van szó -- de azért fel kell ismerni
- Vincent szerint előidejű múlt ez is
Dès qu'il a eu but son café, il est parti au travail.
Amint megitta a kávéját, ment is dolgozni.
Képzése: avoir, vagy être passé composéban + participe passé
pl.: parler passé surcomposéban:
J'ai eu parlé
Tu as eu parlé
Il a eu parlé
Nous avons eu parlé
Vous avez eu parlé
Ils ont eu parlé
aller (mivel mozgást kifejező, être-rel, és emiatt itt is természetesen egyeztetni kell nemben és számban)
J'ai été allé(e)
Tu as été allé(e)
Il a été allé
Elle a été allée
Nous avons été allé(e)s
Vous avez été allé(e)s
Ils ont été allés
Elles ont été allées
