Képzése: Itt a segédige (avoir, vagy etre)  passé simple-je és a participe passé fog kelleni.

Használata: A passé simple-hez viszonyítva korábban történt eseményről van szó. Ez is, mint a passé simple, inkább írásban fordul elő, ritkán találkozunk vele, és inkább történelmi, irodalmi szövegekben fordul elő. 

Avoir passé simple-je:

J'eus

Tu eus

Il eut

Nous eûmes

Vous eûtes

Ils eurent

tehát pl vegyünk az aimer, szeretni igét passé antérieur-ben:

J'eus aimé

Tu eus aimé

Il eut aimé

Nous eûmes aimé

Vous eûtes aimé

Ils eurent aimé

etre-rel a mozgást, változást kifejező és visszaható igéket ragoztuk mindig és egyeztetünk számban, személyben:

etre passé simple-je:

Je fus

Tu fus

Il fut

Nous fûmes

Vus fûtes

Ils furent

aller passé antérieur-ben:

Je fus allé(e)

Tu fus allé(e)

Il fut allé

Elle fut allée

Nous fûmes allé(e)s

Vous fûtes allé(e)s

Ils furent allés

Elles furent allées

se lever passé antérieur-ben

Je me fus levé(e)

Tu te fus levé(e)

Il se fut levé

Elle se fut levée

Nous nous fûmes levé(e)s

Vous vous fûtes levé(e)s

Ils se furent levés

Elle se furent levées

 Et lorsq'ils eurent marché côte à côte pendant quelques minutes, Zarathustra commença à parler ainsi: J'en ai le coeur déchiré. Mieux que ne le dises tes paroles, ton regard me dit tot le danger que tu cours. 

Nietzsche: Ainsi parlait Zarathustra